Samsung történet
Lee Byung Chul 1938. március 1-jén Taegu városban alapította meg a kis üzletet, mely Dél-Korea egyik legismertebb védjegyévé vált. A jelenlegi elnök édesapja a Samsung Sanghoe (Három CsillagVállalat) nevet választotta a mindössze 30.000 won alaptőkével rendelkező cégének, mely szárított halat, zöldséget kezdett árusítani és csatlakozott a Mandzsúriának exportáló koreai kereskedőkörhöz. Tíz éven belül már saját lisztmalommal rendelkezett, és gyorsan sikeres vállalattá vált.
1948 november 11-én Jongno városában megalakult a Samsung Mulsan Gongsa, mely két év múlva Szöul 100 legjelentősebb cégének listáján a kilencedik helyen rangsorolták.
1950 júniusában elkezdődött a három éves koreai háború. Sajnos az értelmetlen pusztítás áldozatául esett a nemrégiben beindult üzlet is: a Samsung Mulsan Gongsa minden vagyona odaveszett a bombázások során. Lee ekkor Busanba, a háborús országrész ideiglenes fővárosába költöztette a cégét, és 1951-ben megalapította az egyesített Samsung Mulsant.
A háborús nehézség ellenére – vagy talán épp ezért – sikerült növelnie üzleti bevételeit, és két éven belül meghúszszorozta a vállalat vagyonát. Napi szükségleteket kielégítő cikkeket importált a már teljesen lerombolt országba, ami rendkívüli üzleti fogásnak bizonyult.
Lee – látva az ország szomorú állapotát – tőke-átcsoportosítással létrehozta a Cheil Jedangot (cukorgyár) és Cheil Mojikot (textilüzem. Nemzetközi kereskedő vállalat mellé importot helyettesítő munkaadó is lett. A munkahely erkölcsileg is sokat jelentett a dolgozóknak, akik immár nem a hódító japánoknak, hanem saját országuk újjáépítéséért dolgoztak.
1954-ben a Cheil Mojik Taegu-i gyárában kezdték meg a Goldentex nevű kiváló minőségű öltönyök gyártását. Létrejött a Samsung csoport, mely hamarosan Korea legjelentősebb üzleti tényezője lett. A gyárak beindulása után a fő hangsúly a kereskedelemről a termelő tevékenységre került.
Az alapító már a kezdetektől társadalmi, nonprofit szerepet is vállalt: az 1964-es Samsung Ösztöndíj Alapítvány megalapítása után nem sokkal létrejött a Samsung Kulturális Alapítvány, ami átvette a Sunkyunkwan Egyetem tulajdonjogát, és megnyitotta kapuját az első Samsung kórház, a Koryo is.
A sikertörténet folytatódik
1974-ben bejegyzésre került a Samsung Nehézipari Vállalat, a Samsung Hajóépítő Vállalat, 1977-ban pedig a Samsung Precision Vállalat (ma Techwin, a V2 beruházást kivitelező cég).
A Samsung Kulturális Alapítvány 1977-től Samsung Művészeti és Kulturális Alapítvány néven futott tovább, és a következő évben megnyitotta a Ho-Am Múzeumot.
A Samsung ráébredt: az elektronikai ipar a legideálisabb terület a befektetésekhez. A japán Sanyo-val együttműködve Samsung - Sanyo Electronics néven a cég belépett az elektronikai iparba. 1970 novemberében elkészült az első fekete-fehér, P-3202-es modellszámú televízió-készülék, amit két hónappal később már Panamába exportáltak. Sorra alakultak az elektronikai üzletághoz tartozó cégek: a Samsung NEC (ma Samsung SDI), a Samsung-Sanyo Parts (ma Samsung Electro-Mechanics, szigetszentmiklósi leányvállalattal), a Samsung Corning, és létrejött egy vertikális rendszer a Samsung elektronikai gyártói körében. 1971 novemberében lerakták a mai Samsung Electronics központ suwoni komplexumának alapköveit, ahova 2 éven belül beköltöztek a termelőbázisok.
A televízió-gyártás sikerei után a Samsung Electronics megkezdte a hűtőgépgyártást (1974), a monitorgyártást (1975), a mikrohullámú sütők összeszerelését. 1981-ben már Kanadába exportáltak, a nyolcvanas évek elején pedig piacra kerültek az első Samsung gyártmányú légkondicionálók és személyi számítógépek: a Samsung a félvezető üzletág felé fordult: 1974-ben megvette a Korea Félvezető Vállalatot. Négy évvel később a Samsung Semiconductor & Telecommunications Co.) Japánból és az USA-ból másolt technológián alapuló 64K DRAM-ot kezdett gyártani, majd 1983-ban a világon harmadikként létrehozta a saját technológián alapuló 64K DRAMot.
A tengerentúli első leányvállalat székhelyéül már az Egyesült Államokat választották, ahol 1978-ban kezdtek el dolgozni az első Samsung alkalmazottak.
1982-ben megkezdődött Európa meghódítása. Németországban megnyílt az első európai kereskedelmi iroda (SEG), és felépült az első európai gyártelep Portugáliában.
1984-ben megalakult az európai Samsung Electronics központnak ma is helyt adó londoni irodakomplexum, két évvel később pedig legördültek a szalagról az első angol gyártmányú Samsung színes tévék, mikrohullámú sütők és videó-lejátszók. A Samsung Electronics Manufacturing 1984 februárjában felvette mai nevét: Samsung Electronics Co. Ltd.
A kutatóközpontok is megjelentek Santa-Clara-ban, Kaliforniában, Tokióban. A Samsung Electronics igazi világvállalattá vált. A Samsung Precision 1987-ben Samsung Aerospace Industries néven a repülő-űrhajó iparágba is belépett. Létrejött a Samsung Képzési Központ (ma Samsung Humán Erőforrás és Fejlesztési Központ), a Samsung Adatrendszerek (ma Samsung SDS), a Samsung Gazdaság Kutató Intézet és Samsung Technológia Fejlesztő Intézet. 1976-ban megnyílt a Yongin Park (ma Samsung Everland), a Disneyland nagyságú és színvonalú vidámpark, a Shilla Hotel, a Koreai Biztonságtechnikai Rendszer (ma S1) és a Cheil Communication reklámügynökség.
1987. november 19-én meghalt az alapító Lee Byung Chul: új korszak kezdődött Korea és a Samsung történetében.
Második alapítás
Az elnök halála után 1987-ben fia, Lee Kun-Hee vette át az irányítást, és – alkalmazkodva a nyolcvanas évek végi világpolitikai és gazdasági változásokhoz – eljuttatta a Samsungot a világvezető cégek elit csoportjába.
1988-ban, az alapítás ötvenedik évfordulója alkalmából, meghirdette a „második alapítást” azzal a céllal, hogy a Samsung a világ öt legjobb elektronikai cége közé kerüljön.
A Samsung Electronics valamint Samsung Félvezető és Telekommunikációs Vállalat egyesítése jelentős költségcsökkenést eredményezett, ami a tőke, valamint a munkaerő hatékonyabb felhasználását tette lehetővé. Egy szervezetbe került a szórakoztató elektronika, a telekommunikációs készülékek és a félvezetők gyártása, ez pedig egyértelműen mutatta a Samsung jövőbeli húzóágazatát.
1988-ban telephely nyílt Thaiföldön, beindult a termelés a mexikói gyárban, egy évvel később pedig döntöttek a malajziai telephely kialakításáról is.
1992 óta a Samsung Electronics a DRAM (dinamikus, random hozzáférésű memória) félvezetők piacvezetője. A cég első számú vállalattá lépett elő a félvezető memóriachipek, a CDMA (az USA-ban és Japánban használatos kódmegosztásos mobiltelefon szabvány) mobiltelefonok és számítógép-monitorok piacán.
Európában a francia kereskedelmi (SEF) iroda fontos székhelye lett a Samsung birodalomnak. 1989-ben a magyarországi Oriont vásárolta meg részben a cég, így a felbomló keleti blokk országaiban is megjelent a márka (SEH).
1990-ben közel ötven fős létszámmal kezdődött meg a színes tévék összeszerelése a jászfényszarui gyárban. 1991-ben a koreai résztulajdon 100%-os tulajdonná alakul, és a Samsung kiemelkedő tevékenységének köszönhetően Magyarországon a legnagyobb piaci ismertséggel rendelkező cégek közé lép.
1993-ban, a második alapítás ötödik évfordulóján, az anyavállalat a kor és a verseny elvárásainak megfelelően megújította menedzsment-filozófiáját, aminek a nagyközönség számára látható jele az új Samsung embléma, mely egységes identitást ad a világ Samsung cégeinek.
Az „Új Management” és eredményei
1993-ban Tamio Fukuda japán design szakember részletes tanulmányt készített a vállalat aktuális helyzetéről. A tanulmány lesújtó véleményt mutatott: a designkultúra elmaradott, a termékfejlesztési módszerek kezdetlegesek, a top managerek nem segítik megfelelően a fejlődést.
Lee összehívta a vállalat vezetőségét, és meghirdette a New Management nevű új fejlesztési folyamatot: különleges, divatos, csúcsminőségű termékeket kell tervezni, melyek érzelmileg is megérintik a vásárlót. Az új irány a mennyiségi termelés helyett a minőséget preferálta: ha a termelés során egy darab selejtes terméket is találtak, az egész szalag leállt, míg meg nem oldották a gondot.
A vállalat megerősödött 1994-ben 1 milliárd dolláros bevételt könyvelhettek el.
Az 1997 novemberében kitört pénzügyi válság idején a Samsung kigyomlálta a hiányt termelő non-corn üzletágait, és a figyelmet a gyorsan fejlődő, megtérülő üzletágakra irányította.
Kezdett kibontakozni a cég globális piaci vezető szerepe, ám valódi áttörést a félvezető üzletág ugrásszerű fejlődése jelentett. 1999-ben a Samsung a negyedik helyre került a félvezető chipek és mobiltelefonok gyártóinak sorában, 2001-ben pedig már a Samsung Electronics értékesítette a legtöbb mobiltelefont az Egyesült Államokban, és a Samsung mobiltelefonok Franciaország legelismertebb termékeinek listájára is felkerültek. Ugyanebben az évben a Samsung megkapta a Global Finance magazintól az „Év vállalata” címet, majd a Financial Times a 21. század legkiemelkedőbb vezérigazgatójának választotta Lee Kun-Heet.
2000 és 2005 között a cég több IDSA (Industrial Design Society of America) díjat nyert, mint bármely más vállalat.
2005 áprilisában az amerikai Time magazin a Samsung elnökét a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.
2003 júniusában Lee Kun-Hee új célt hirdetett meg 2010-re: az emberi erőforrások előtérbe helyezését, az igazi globális társadalom létrehozását a minőségi Samsung termékek segítségével.